Ferronniére-nek hívjuk azt a vékony fejpántot, mely a reneszánsz korabeli hölgyek homlokát díszítette. Anyagát tekintve lehetett selyem, bársony, – vagy bőrpánt, netán fémszalag, melyet középtájon apró ékszerrel (nemesfém foglalatba épített csiszolt drágakővel) díszítettek. Később a 19. sz-ban újraéledt a ferronniére-ek divatja, de itt szalag helyett gyöngysort helyeztek a fejre, melyet nem ritkán lecsüngő gyémántok szegélyeztek. Ekképpen már nemcsak nappali, hanem esti viseletként is funkcionált az ékszer. Eredete és az ékszer elnevezése a XVI. sz. elejéig nyúlik vissza: I. Ferenc francia király „La belle ferronniere”-ként emlegetett szeretőjétől származik, aki talán felesége, esetleg lánya volt egy vaskereskedőnek (franciául ferronnier). Más feltételezések szerint egy bizonyos Féron vagy La Ferron nevű ügyvéd hitvese volt. Leonardo da Vinci „La belle ferronniere”(1490-96) című festményén látható…
TovábbCímke: reneszánsz
Benvenuto Cellini, a reneszánsz géniusz
Óriási hírnevéről saját maga gondoskodott egy könyvvel, „Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében”, melyet később Goethe fordított le. Kalandos, szenvedélyes életét erős öntetszelgő túlzásokkal ábrázoló önéletrajza a kor érdekes emberi dokumentuma. Érdekből, sértettségből, vagy dühből gyilkosságoktól sem riadt vissza. Élete során többször bebörtönözték, többek között az Angyalvárba is. Rengeteg verekedés, botrány és emberölés fűződik a nevéhez. Ennek ellenére VII. Kelemen pápa több megbízást adott neki. I. Ferenc, francia király megrendelésére pedig elkészíti a híres sótartót/Saliera (ma KHM, Bécs), melyért cserébe a király Petit-Nesle várát adományozta a művésznek. Másik fő munkájaként a firenzei Perszeusz bronz szobrot tartják számon (Loggia dei Lanzi). Érdekesség, hogy Cellini saját önarcképét is elhelyezte a szobor tarkóján. Ebben a korban az ékszerek és ötvöstárgyak…
TovábbHolbeinesque, avagy hogyan lesz a szőnyegből ékszer…
Nem, nem úgy, hogy szőnyegcsíkokat aggatnak nyak, kar, derék, stb. köré, bár lehet, hogy az sem nézne ki rosszul és éppen most adtam tippet egy ügyes kezű iparművésznek:-) Esetünkben másról van szó, ennél jóval szofisztikáltabb a megoldás. Nem kezdem Ádámnál, Évánál a történetet, de azért vissza kell mennünk az időben egészen a XVI. századig, VIII. Henrik korába. Az ő udvari festője volt ifj. Hans Holbein (1497-1543). Holbein 1531-ben végleg Angliában maradt, ugyanis a Hanza-kereskedők olyan bőségesen ellátták megbízásokkal, hogy esze ágában nem volt visszamenni Bázelbe. Két évvel később megrendelést kapott a királyi udvarból (ekkor még csak a fővadászmestert kellett megfestenie), majd valamivel később, már a zsarnokságáról elhíresült uralkodó portréján dolgozott. Szerencsétlenül (és fej nélkül) járt asszonyai közül szintén megfestett egy…
Tovább