Rébuszos gyűrű

A rózsaarany gyűrűfej két részre osztott oktogon forma mezőből áll. Ívelt üveglapok alatt elefántcsontra festett grisaille (kizárólag szürke/fehér-fekete színek használata) jelenet látható, mely egy fiatal leányt ábrázol.  Szerelmi oltár mellett áll, egy turbékoló gerle pár társaságában. Jobb kezében mirtuszból készült koszorút tart, ballal pedig hűséges kutyáját simogatja. Fölötte egy finom, arany betűkkel írt rébusz, melynek hátterében fonott barna haj található. Mindezt csipkeszerű keret veszi körül a következő betűkkel és szimbólummal: „J”, „E”, valamint egy pohár képe és „L”.   A rébusz, hosszú múltra tekint vissza az írásbeliségben, egy olyan rejtvényről van szó, amelyben képek helyettesítik a szavakat vagy a szavak részeit (a latin res, „dolog” szóból). Esetünkben egy francia rébusszal van dolgunk: a „J” és az „E” betűk „je”-t, egy…

Tovább

Tűz van, babám I. A tűzopál

Ki ne emlékezne Milos Forman szenzációs filmjére, amikor a tűzoltóbál kellős közepén kigyullad a falu egyik háza…? Nos, bennünk is könnyen lángra kaphat valami, ha a kezünkben tartunk, vagy akár csak a közelébe kerülünk egy pompás tűzopál darabnak. A tűzopált a nemesopálok közé soroljuk. Az opál szó, a szanszkrit upala-ból (értékes kő) származik.       Forrás: Pinterest Tagjai kristályalak nélküliek, amorfok. Az opál tulajdonképpen szilárd kovasavgél, kémiai összetételét tekintve szilíciumdioxid több-kevesebb vízzel. Mivel nem kristályos, ezért könnyen kiszáradhat, törékennyé válhat; különös érvényes ez a tűzopálra. A tűzopálok fény-, és hőmérséklet változásra, nedvességre rendkívül érzékenyek, könnyen megrepedeznek, fényüket, színűket és átlátszóságukat veszíthetik. Az opál változatai főleg színben, átlátszóságban, színjátékban különböznek egymástól. Igaz ez a tűzopálra is, melyből megkülönböztetünk sárga (citrom…

Tovább

Hogy jobb a bagett? Ha camembertes, vagy ha gyémántos?

Ízlés dolga…, de azért attól is nagyban függ, hogy kulináris örömöknek hódolnánk inkább, vagy egy szép gyémántos ékszer ragadta meg figyelmünket. A drágakövek világában a baguette ugyanis nem más, mint egy csiszolási forma. Méghozzá egy szögletes, nyújtott táblás csiszolási forma. Már a XVI. század közepén megjelenik e csiszolás őse (Dos d’âne), mostani, jól ismert formáját azonban majd Cartier-től kapja, 1912-ben. A baguette szó a francia bague-ból jön, amit ma gyűrűnek fordítunk, de a XVII. sz-ig általánosságban ékszert jelentett. Így a kicsinyített képzős változatát „kis ékszernek” fordíthatjuk. Más elmélet szerint a jól ismert kenyérféleségről kapta nevét, hiszen mindkettő hosszúkás formájú… Az viszont tény, hogy az 1920-30-as években rendkívüli népszerűségre tett szert a baguette csiszolás. Eleve jól passzolt az akkori művészeti mozgalmak…

Tovább