Szent Cecília szűz és vértanú, a tizennégy segítőszent egyike, őt tekintik a (szent) zene védőszentjének is.
Élete körül sok a bizonytalanság, de a legenda szerint Rómában született a III. században, egy előkelő család sarjaként. Még ifjúkorában szüzességet fogadott, ám apja házasságra kényszerítette egy Valerianus nevű pogány férfival. Cecília a nászéjszakán rávette férjét, hogy ne érjen hozzá, mert a tisztaságát egy angyal védi. Valerianus annyira kíváncsi volt Cecília titokzatos „jegyesére”, hogy még a keresztséget is vállalta azért, hogy megláthassa. Felesége őrangyala liliomból és vörös rózsából (a szüzesség és a vértanúság jeleiből) font koszorút helyezett mindkettőjük fejére. Innentől már közösen támogatták azokat a keresztényeket, akiket vallásuk miatt üldöztek; egészen addig, amíg a római prefektus halálra ítélte őket. Cecília kivégzése során olyan bátorságot mutatott, aminek hatására sokan megtértek. Kínhalálra kárhoztatták, először fürdő forró gőzével, majd forró olajban akarták kivégezni, de a tűz kialudt. Végül karddal végezték ki, de ez is sikertelen volt, három csapás után még mindig életben maradt, végül barátai karjai közt halt meg.
Egy fordítási hiba következtében – mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán – lett a szent zene patrónusa.
Szent Cecília élete különös hatással volt a historizmus egyik nagy ötvösére, a francia származású Froment-Meurice-ra (1802-1855). Ékszerei között többször felbukkan a szent alakja muzsikáló angyalok társaságában. Froment-Meurice-t tekintjük az európai iparművészetben a neogótikus katedrális stílus megteremtőjének. Később áttér neoreneszánsz ékszerek tervezésére és kivitelezésére. Munkáira jellemző a nemesfémek játékos, egyben bravúros felhasználása, különleges hatást ér el a matt arany és oxidált ezüst együttes megjelenítésével.
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent
2021. 04. 12.