A Cranach név bizonyára mindenkinek ismerősen cseng. Csakhogy itt most nem a reneszánsz festőfejedelemről Lucas Cranachról (1472-1553) lesz szó, hanem modern kori leszármazottjáról, Wilhelm Lucas von Cranachról (1861-1918). Nos, a XX. sz-i rokon sem szenvedett hiányt kreativitásban, ellenkezőleg, szorosan ősei nyomában járt. A ’nagy’ Cranachok (Lucas és fiai: ifj. Lucas és Hans) a kor kiválóságai voltak, számos arckép fűződik nevükhöz. Hölgyportrék esetén mesterien, már-már plasztikusan adják vissza az általuk viselt ékszereket, így betekintést nyerhetünk egy olyan világba, ahonnan csak nagyon kevés ékszer maradt ránk (megsemmisültek, beöntötték őket, vagy egy későbbi kor ízlése szerint átalakították).
Id. Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével, 1530-as évek; Budapest, Szépművészeti Múzeum
Az ifjú Wilhelm Lucasra feltehetően nagy hatással volt a festődinasztia alapítója, hiszen szakmai pályafutása során egy rövid vargabetűvel ugyan (erdészként kezdte), de portréfestő és aranyműves lett; majd 1900-ban Berlinben teljesen az iparművészetnek, különösen az ékszertervezésnek szentelte magát. Wilhelm Lucas von Cranach arról vált ismertté, hogy nagy alkotói korszakában átlépte a határokat, és hagyta, hogy ékszereiben a szélsőségek ütközzenek, ezáltal forradalmasítva a hagyományos ékszerkészítő művészetet. Alapvetően a növény- és állatvilágból merítette motívumait, melynek során különböző technikákat, anyagokat és történelmi stílusokat sajátított el.
VAN HAM Aukciósház, Németország, Köln
A képen látható jugendstil melltűt színes zománc fedi, mellette rubin, zöld demantoid gránát, hollandi rózsa csiszolású gyémánt, két barokk gyöngy és egy folyami gyöngy díszíti.
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent
2021.07. 28.