Nagy Katalin koronázási ékszerei II.

Múltkoriban ígértem nektek, hogy Nagy Katalin jogarjáról  külön teszek említést. Nem véletlen, hiszen a történelemben előforduló egyik legnagyobb és leghíresebb gyémánt ékesíti. Az Orlov nevet viseli mostanság a kő, de volt amikor Nagymogulnak hívták, ugyanis sokáig a delhi-i nagymogul kincseskamrája volt a lakhelye. Delhi ostroma idején innen eltűnt, majd érdekes módon valamivel később Orlov herceg egy perzsa kereskedőtől vásárolt II. Katalin számára egy kivételes méretű (190 ct) és tisztaságú gyémántot. Legújabb kutatások szerint a két kő azonos. A cárnő megkapta szerelmi zálogul a hercegtől (azt nem lehet tudni, hogy a gyémántnak örült jobban, vagy annak, hogy szeretője egy puccs segítségével államfővé tette… ehhez hites urát, III. Pétert ugyan el kellett tenni láb alól, de mint tudjuk, a szerelem nem ismer…

Tovább

Nagy Katalin koronázási ékszerei

Nagy Katalin (1792-1796) cárnő, uralkodása idején kiemelten támogatta az orosz kultúrát: számtalan palota épült ekkor, műalkotások és műkincsek ezrei láttak napvilágot. Koronáját nem megörökölte, hanem saját koronázására készíttette 1862-ben, amikor is egész Oroszország császárnője lett. A német származású udvari ékszerész, Georg Friedrich Eckart dolgozott rajta közel 2 és fél hónapon keresztül. 4936 darab gyémánttal (össz. karát: 2858 ct!) és 75 szem indiai igazgyönggyel van díszítve. A csúcsán lévő piros drágakő nem rubin (mint azt általában a koronaékszereknél feltételezik), hanem spinell, súlya 400 karát. Az országalma, szintén Eckart ötvös kiválóságáról tesz tanubizonyságot. A finom felpolírozott aranygömböt, gyémántokkal kirakott pántok szegélyezik, tetejét pedig egy 195 karátos ceyloni zafír ékíti. A koronaékszerek ma a Kremlben találhatók, a „Gokhran-Diamond Fund” részeként. A jogarról egy…

Tovább

Holbeinesque, avagy hogyan lesz a szőnyegből ékszer…

Nem, nem úgy, hogy szőnyegcsíkokat aggatnak nyak, kar, derék, stb. köré, bár lehet, hogy az sem nézne ki rosszul és éppen most adtam tippet egy ügyes kezű iparművésznek:-) Esetünkben másról van szó, ennél jóval szofisztikáltabb a megoldás. Nem kezdem Ádámnál, Évánál a történetet, de azért vissza kell mennünk az időben egészen a XVI. századig, VIII. Henrik korába. Az ő udvari festője volt ifj. Hans Holbein (1497-1543). Holbein 1531-ben végleg Angliában maradt, ugyanis a Hanza-kereskedők olyan bőségesen ellátták megbízásokkal, hogy esze ágában nem volt visszamenni Bázelbe. Két évvel később megrendelést kapott a királyi udvarból (ekkor még csak a fővadászmestert kellett megfestenie), majd valamivel később, már a zsarnokságáról elhíresült uralkodó portréján dolgozott. Szerencsétlenül (és fej nélkül) járt asszonyai közül szintén megfestett egy…

Tovább

A hölgy egy kissé bogaras…?

Talán emlékeztek a régi Tolnay Klári filmre, melynek felidéztem a címét.  Főszereplőnk ebben úgy szerez állást, hogy valaki másnak adja ki magát, ám az eredeti ajánlólevél a „bogaras” hölgynek lett kiállítva… Essen hát pár szó a bogarakról, természetesen az ékszerek vonatkozásában. Történetük egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza, hiszen ott találjuk az első bogaras ékszereket. Talán nem meglepő, szkarabeusz bogarakat ábrázolnak ezek az emlékek.      Forrás: Pinterest A szkarabeuszt ma inkább ganajtúróként, vagy galacsinhajtóként emlegetjük. Mivel ez a bogár petéit a földbe rejti, ezért az egyiptomiak azt hitték, hogy a földből már maga a bogár nő ki. Így az önmagából való keletkezés szimbólumává vált, tágabb értelemben a felkelő Nap jelképévé, hiszen a Nap is minden reggel újjászületik. Ezért is hívják a…

Tovább

Szerelmes Napkirály, avagy a titokzatos Mancini-gyöngy története

Történetünk XIV. Lajos udvarából indul, ahol az ifjú király beleszeretett egy gyönyörű udvarhölgybe. A leány, Marie Mancini, Mazarin bíboros unokahúga volt. A két fiatal már éppen tervezgette közös jövőjét, amikor ahogy az már lenni szokott, az élet közbeszólt. „Élet” alatt, leginkább a Napkirály édesanyját, Anna királynét és magát a főminisztert, Mazarint kell érteni. Nem nézték túl jó szemmel a kibontakozó frigyet, hiszen ez egy cseppet sem szolgálta volna Franciaország érdekeit. És egy házasságnak ugyan mi más lehetne a célja, mint a diplomáciai kapcsolatok stabilizálása és erősítése…? Romantikus elképzeléseknek ekkortájt nem sok helye volt, és ezt jól belesulykolták Lajos fejébe is. Búcsú ajándékként Marie egy gyöngy fülbevalópárt kapott szerelmétől. Ha gyönggyel lehet szerelmet mérni, akkor ez a lány biztosan megértette, hogy…

Tovább